2014. szeptember 25., csütörtök

Piarista Nagytábori élmények - második rész, Szajkovits Zsuzsi tollából

2014 nyarán három piarista cserkészcsapat, nevezetesen a 192. sz. Erdősi Imre Vácról, a kecskeméti 118. sz. Kalazancius, valamint a 2. sz. Sík Sándor Budapestről közösen tartotta meg szokásos, évi táborát a kecskeméti és váci iskolák alapításának 300. évfordulóján. Ez volt az első Piarista Nagytábor, melyen a három csapat cserkészei az idei év júliusában közösen vettek részt a bözsönyi Kalakocs-völgyben.
Az előőrs tagjait az érintetlen természet fogadta. A fiatalokat az általunk élhetőbbé tett környezet várta már. Előtáborban a munka mellett – természetesen – szakítottunk időt a többi törzs, valamint előfutáraik megismerésére is.
A tábor létszámának kiteljesedésekor – az ifjú ősmagyarok megérkeztekor – sem szeparálódtak el a törzsek egymástól, noha az első napok még mindenhol az építkezés jegyében telt el.
Bár Éganya nem mindig volt kegyes hozzánk, ez sosem szegte kedvünket, így a honfoglalás időtartama alatt számos kalandon és megpróbáltatáson mentünk keresztül. Ilyen volt az egynapos zsákmányszerző hadjáratunk, mely során már törzsek tagjaival ismerkedhettünk meg. A legifjabbakat jól végzett munkájuk elismeréseként a törzs befogadta, a náluk kevéssel idősebbek is kiállták a próbát, melynek eredményeként ők is a törzs megbecsült tagjai lettek.
Bár ez az első kísérlet volt több olyan csapatot összefogni, melyet nem a területi elhelyezkedés köt össze, hanem a piarista szellemiség, összességében eredményesnek tekinthető, hiszen városhatárokon átívelő barátságok kialakulásának kedvezett. Mindezek ellenére mindannyian visszavágytunk a régi, jól ismert és megszokott szállásterületünkre, így - bár fájó szívvel – mégis búcsút intettünk újonnan meghódított hazánknak és egymásnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése